Október másodikán huszonkettő diák és két tanár várakozott a Rosenheim-i cserediákokra az egri vasútállomáson. Mindenki kíváncsi volt, hogyan is néz ki a partnere valójában, annak ellenére, hogy ellőtte hónapokon át beszéltünk velük.

Miután megérkeztek és mindenki túl volt a kezdeti sokkon, miszerint semmit sem tud németül, elindultunk a koli felé, hogy lepakolják csomagjaikat. Eleinte fura volt velük beszélgetni, hiszen sokkal gyorsabban beszéltek, mint a tanárok és előszeretettel használtak bajor szavakat is, amiket szerencsére a későbbiekben erre az egy hétre mellőztek.

A program megnyitásaként vasárnap este lesétáltunk a Mélyvíz étteremhez és közösen, jó hangulatban megvacsoráztunk. Másnap segítettünk megteríteni a reggelihez a konyhán, nem telt el úgy nap, hogy ne lett volna cserediákok előtt szalámi, házi sajt vagy házi lekvár az asztalon, útközben pedig ne próbáltuk volna meg őket teletömni sütivel és egyéb édességgel. Hétfőn kiselőadásokat tartottunk egymásnak, magyar szavakat tanítottunk nekik és megmutattuk milyen is a magyar néptánc, amit eleinte élveztek, majd fáradtan imádkoztak azért, hogy legyen már vége vagy legalább tartsunk egy rövid szünetet. Szintén ezen a napon egy rövid városnézést tettünk a kisvasúttal, ami alatt előszeretettel énekeltünk nekik magyar dalokat, mint például a Pál, Kata,Péter jó reggelt szilágyis verzióját, illetve sor került közös éneklésre is angolul. A városnézés után négy fős csapatokba rendeződtek, társult hozzájuk két szilágyis segítségként és elindultak térképpel a városban, hogy megtalálják a kijelölt pontokat, melyek segítségével jobban elmélyülhettek Eger történelmében és megcsodálhatták a látványosságait is. Kedden Budapestre vittük őket, ahol megmutattuk nekik többek között a Hősök terét, a várat és a Citadellát, valamint hajókáztunk egyet a Dunán. Este Demjénben vacsoráztunk, ahol sort kerítettünk egy kisebb éjszakai fürdőzésre is. Szerdán ismételten Egerben voltunk, délelőtt az egyetemet barangoltunk be, délután pedig a várat csodálhatták meg belülről. Csütörtökön Felsőtárkányon tettünk egy hosszabb sétát a kisvasutazás után,majd követezett egy közös ebéd, ahol megismerhették, mi is az a palacsinta. A későbbiekben elvittük őket egy gyárlátogatásra a Vitavin Kft.-hez, ahol sort kerítettünk egy kisebb borkóstolásra is, majd este rendeztük meg a búcsúestet, ahol különféle produkciókkal szórakoztattuk egymást, például népdal énekléssel, bajor néptánccal vagy épp zongorázással. Az este folyamán készülve a Gólyabálra megmutattuk nekik a dalokat és közösen táncoltunk rájuk, majd ők vették át a helyet a porondon, lényegében ugyanazt kellett csinálnunk más mozdulatokkal, német zenére. Pénteken a németeket behoztuk magunkkal a suliba, akik nem nagyon lelkesedtek azért, hogy a padban kell ülniük, de javított ezen a tény, hogy legalább nekik nem kellett tanulniuk.

Hétvégére hazavittük őket, így a németek belátást nyerhettek egy magyar család napjaiba. A maradék két napban többen vitték el a partnerüket a sástói Adrenalin parkba, vízilabda meccsre, templomba, múzeumba vagy épp szabaduló szobába. Vasárnap szomorúan és hosszasan búcsúztunk el egymástól a vasútállomáson, bár vigasztalt minket a tény, hogy cirka tizenegy hónap után újból találkozhatunk Németországban.

Kiss Adrienn 10.A

Ide kattintva további képek tekinthetők meg.